1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. valaki, valami után megy (, és szemmel tartja). távolról követ valakit. | ▸ követi, mint az árnyék | valakivel együtt megy (mint alárendeltje v. kísérője). követi férjét a száműzetésbe; ▸ követ valakit a halálba | vmely nyomon, megadott útvonalon, ill. valami mentén halad. a zöld útjelzést követi; az út követi patak folyását.

2. <mozgó jelenséget, időbeli történést> − mintegy vele együtt haladva − figyel. szemével követi a távozót; kottából követi a zenét; ▸ követni tud valamit

3. valakihez, valamihez igazodik. követi az apja tanácsát. | ▸ valakinek a nyomdokait, útját követi

4. közvetlenül vmely esemény v. idő(pont) után következik, jelentkezik. a villámlást mennydörgés követi. | vál hivatalban, munkakörben utódként felvált valakit.

5. ritk rég megkövet valakit. ▸ követem alássan

[ fgr tőből]

1. pol vmely állam diplomáciai képviseletének vezetője.

2. tört a rendi mo.-on az országgyűlés alsó táblájának tagja. vármegyei követek. | nép rég országgyűlési képviselő.

3. rég akit megbízatással, kéréssel küldenek valakihez. | irod valaminek hírül adója, hírnöke.

[↔követ¹ ]

<kedveskedő v. játékos megszólításra, ill. megnevezésre.> doki, csoki, ovi. | <becenév képzésére.> kati, feri.

1. <összefüggésnek, összetartozásnak mint tulajdonságnak a kif-ére.> titkári [teendők], iskolai [év], orvosi [táska]. | <annak kif-ére, hogy valami valakitől, valamitől ered.> hatósági [bizonyítvány]. | <annak kif-ére, hogy valami valakiknek a részvételével történik.> szülői [értekezlet]. | (helynévhez is ) <vmely helyről v. időből való származás, ill. vmely hellyel v. idővel való kapcsolat kif-ére.> ókori [lelet], őszi [eső], budai [villa]. | <annak kif-ére, hogy valami minősége szerint az, amit a szótő jelöl.> tárgyi [bizonyíték]. | (személynévhez) valakitől származó, reá jellemző. a bartóki [életmű]; arany jános-i [forma].

2. (hsz-hoz, nu-hoz, szn-i hat-hoz) valamilyen viszonylatban levő, való. többszöri [előfordulás]; víz alatti [úszás]; a szülők iránti [szeretet]. | (hat-ragos szóhoz) a haláltóli (helyesen: a haláltól való) [félelem].

1. megvilágított térségben a tárgyak mögött látható sötétebb felület. a fa árnyéka. ▸ követi, mint az árnyéka ▸ olyan, mint az árnyék mint saját magának az árnyéka | napsütéstől védett, hűvösebb hely. árnyékba húzódik.

2. ▸ valaminek az árnyéka | irod bánat, komor emlék kifejeződése. árnyék suhan át arcán.

3. ritk irod árny, szellem.

4. vál valakinek, valaminek eredeti mivoltára alig hasonlító alakja. | valaminek legcsekélyebb foka, mértéke. a gyanú árnyéka.

5. ritk vál nem létező dolog, látszat. árnyékot kerget. ▸ nem ijed meg a maga árnyékától

[?]

1. milyen módon? mint történt a dolog?

2. milyen állapotban? hogy s mint vagy?

3. rég <felkiáltásban:> mennyire! mint sajnálom!

1. amely módon v. állapotban. úgy maradt, amint volt. | <nem valódi alárendelésben, vmely kiegészítő megjegyzés bevezetésére.> amint mondják, nagy tél lesz.

2. a megjelölt körülmény következtében v. arányában. amint sötétedett, bezárkóztunk.

1. mialatt, amíg.

2. amely időpontban v. rögtön utána; mihelyt. amint elkészülsz, szólj!